Miért olvassunk esti mesét?
Kisgyerekes családokban az esti rutin szent és sérthetetlen. Megvan a sorrend, mikor van az etetés, fürdetés, az utolsó állomás pedig az altatás. Kevés olyan szerencsés szülő van, aki leteszi gyermekét aludni, esti puszit ad neki, és már megy is a dolgára. Általában ez egy lassú nehéz elválási folyamat, ami nem sokat változik az évek során. Ebben tud segíteni az esti mese. Kialakítunk egy szokást, ami megkönnyíti a kisgyerek és a szülő számára az esti rutin lezárását. Csecsemőkorban még nincs értelme mesélni, ez az időszak az altatódalok ideje. Mindegy, hogy nem vagyunk dalospacsirták, nyugodtan énekeljünk a kisbabánknak, de mondhatunk ritmikus verseket, mondókákat is. A könyvesboltokban, de az interneten is találunk gyűjteményeket, ha nem emlékszünk gyerekdalokra.
Az esti mesét akár már egy-, másféléves kisgyereknél is el lehet kezdeni, ha érdeklődő, de nem muszáj. Fontos, hogy ez egy kellemes közös időtöltés legyen, nyugodtan várjuk ki, amíg a gyerekünk szívesen hallgatja a mesét. Ne aggódjunk, ez az időszak hamar eljön, még a könyvek iránt kevésbé fogékony gyerekek is örülnek ennek, mert tudják, amíg a mese tart, addig anya vagy apa velük marad. Mesélni lehet könyvből, vagy akár fejből is, ami jólesik, mindkettőnek vannak előnyei.
Az esti mese jótékony hatásai:
A kisgyerek számára a napi rutin nagyon fontos, az ő agyuk még másként működik, nem látják az összefüggéseket, hogy mi mi után következik, így a kialakított szokás kiszámíthatóvá, követhetővé teszi számukra a napi eseményeket. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az esti mese mindennapos legyen, mert biztonságot jelent nekik.
A mesélés nemcsak a rutin kialakítása miatt jótékony hatású, hanem erősíti a szülő és gyerek közötti kapcsolatot, stílszerűen mondhatnánk, hogy varázserővel bír, vagy csak egyszerűen, hogy nagyon értékes, közös időtöltésről van szó.
A hallás utáni figyelmet a leghatékonyabban meséléssel fejleszthetjük. Napjainkban sok problémát okoz, hogy a gyerekek nem tudnak kitartóan figyelni. Túl sok a vizuális inger, ellenben a hallás után kapott információ egyre kevesebb. Ez azt eredményezi, hogy a gyerekek nem koncentrálnak a beszédre, és nem reagálnak az utasításokra. Mindez a beszédfejlődésre is kihat, később kezdenek a gyerekek beszélni, és nehezebben fejezik ki magukat. Ez már érződik az óvodában is, de komolyabb problémát az iskolában okoz, ahol a legfőbb kommunikációs csatorna a beszéd. A mesélés ebben tud segíteni, hiszen itt a beszélőre kell figyelni, összpontosítani kell, hogy megértsük a hallottakat. Ráadásul azok a gyerekek, akiknek rendszeresen olvasnak fel könyvekből, gazdagabb szókinccsel rendelkeznek, jobban megértik, amit a tanárok mondanak. Könnyebben boldogulnak az iskolai közegben, azt élik meg, hogy elégedettek velük, ami pozitív irányba alakítja az énképüket.
Az olvasástanulásnál is hatalmas előny, ha kicsi korától meséltünk a gyerekünknek. Számára a betűk nem idegen érthetetlen jelek, hanem kedves ismerősök, melyeknek a jelentését végre megérti. Már a tudatában van a betű-hang kapcsolat, melynek a megértése egy elsőosztályos számára nem mindig egyértelmű, és ez késleltetheti az olvasást. A gazdag szókincs itt is segítség, hiszen könnyebb kiolvasni egy ismert szót, mint egy ismeretlent. Mindezek összességében felgyorsítják az olvasás elsajátítását, ami ismét sikerélményt okoz a gyerekünknek, és szívesebben fog olvasni, mert amiben sikeresek vagyunk, azt szívesebben csináljuk.
A mesehallgatás fejleszti a kreativitást, a képzelőrőt, sőt az empátiát is, mivel mások bőrébe bújva a kisgyerek átéli a főhős érzelmeit, kalandjait. Mintát is kap, arról, hogyan legyen bátor, okos vagy jólelkű.
Amit még mindenképp érdemes megemlíteni: a mesemondás közben együtt megélt jó pillanatok, az ezzel kapcsolatos közös emlékek megalapoznak egy mély és szoros kapcsolatot, ami fennmarad akkor is, amikor már vége van a mesekorszaknak. Mindenképp meséljünk a gyerekeinknek, megéri!